Már gyermekkorom óra túlsúlyos voltam. Hogy miért nem sikerült korábban lefogynom? Lássuk:
1-10 év: ekkor még fel sem fogtam igazán, hogy mi a jó, hogyan fogyhatok, miért vagyok kövér. Sokan csúfoltak és a szüleim azzal próbáltak vigasztalni, hogy "te ilyen vagy, ne bánkódj". Persze azért voltam olyan, mert egy felnőtt ember adagját ettem, plusz édességet. Édesapám havonta 3-4 napot töltött otthon, amit játékokkal és édességgel kompenzált.
10-15 év: Ekkor hozzá voltam szokva egy élet stílushoz és amúgy sem tudtam jobbat. Édesség és szénhidrát függő voltam. A mozgást kimerítette a heti 2X testnevelés óra.
15-20 év: Nem volt elég akaraterőm. Sajnos könnyen elcsábulok és hiába tartottam egy diétát délután 4-ig, hazaérve egy tálca házi sütemény fogadott, vagy egy nagy tábla csoki. Itt már nagyrészt az én hibám volt. A fő mondatnak nem a "majd holnaptól" hanem a "nem koszomon, nem kérek"-et kellett volna választani.
20-22 év: Különköltöztem, ami nem járt elsöprő sikerrel. Volt olyan nap amikor nem ettem semmit, majd következő nap felzabáltam a hűtőt. Depressziós voltam, magányos és elhagytam magam. Itt már 100%-ban az én hibám volt ami történt.
Hogy mi történt? Elértem, hogy a 22. születésnapomra 116 kiló legyek
Most jött el a pillanat, hogy felülkerekedjek a régi énemen és végre úgy éljek és úgy nézzek ki ahogy én szeretnék. A blogot azért hoztam létre, hogy megosszam a változást, hogy motiváljon a folytatásban.
